Annyiszor leadják azt a hírdetést a zenék előtt youtube-on, hogy előbb-utóbb megnézem a Trónok Harcát. Vagy minimum a könyvet olvasom el. A molyosok közül jelen pillanatban is 124-en olvassák, és az értékelés szerint is 96%-os a könyv, szóval talán nem halok bele. Bár az utóbbi időben sok mindenbe bele akarok halni (nem, nem jött elő belőlem semmi öngyilkossági hajlam, csak a tavaszi lustaságom látogatott meg).

Ma meglepetésszerűen két témazárót is írtam (kiderült, csak számomra lett meglepetés). Fizika és földrajz. Kövezzetek meg a fizikát jobban szeretem! Azt hiszem a dogámra is minimum kettő ötöst fogok kapni, viszont a földrajz. Az katasztrófa. A biológia után a második megszenvedett tantárgy, annyi különbséggel, hogy órákon értem mit mond a tanár és csak utólag megy ki a fejemből, bioszon meg bele se megy - mégha figyelek is. Bepánikolok, ha tudom, hogy nem tudom, ellentétben a többi tantárggyal, ahol akkor is magabiztosan ülök, ha tudom, hogy alig-alig megy majd a feladatlap kitöltése. Reménytelen eset!

Most meg megyek animét nézni (valószínüleg One Piece-t), aztán majd lassacskán kimegyek az udvarra, mert kezd hűvösödni, és olyankor Brenda felélénkül, estére meg ki kell fárasztani, különben végig ugatja az éjszakát. 

Holá evribádi!

Itt a tavasz. Ezt a normális emberek abból veszik le, hogy csiripelnek a madarak, jönnek a gólyák, süt a nap, s a többi. Én meg abból, hogy apa kijárt a kocsival, kitölta a motort, meg azt a kemény két biciklit, amiket csak ő használ, mert anya nem mer ráülni, én meg jobban preferálom a lábaimat a biciklinél, na, de szóval arról van szó, hogy ma apa egész nap mosta a járműveket, amíg én a hintaágyon dögölve olvastam, miközben a kutya az orrával böködte a vesém, anya pedig készítette a bundás húst. Családi kör. Nem tudom mit szólna az irodalom tanár, ha én írnék erről verset, mert hiába vagyok egy Arany Jani, ha egyszer a családom katasztrófális, nem lehet róluk szépirodalmi művet írni. Még ponyva regényt se. Talán egy paródiát. Vagy egy valóságshow forgatókönyvét.

Ez után a frappáns bevezető után felmerül bennetek, és bennem is a kérdés, hogy ennek mi a franc értelme volt? Nem sok minden, de ugye valahogy be kellett nektek mutatnom a jelenlegi helyzetem, hogyha esetleg olyat írnék tavasszal ami nem nyomdába való, akkor értsétek, hogy ilyenkor valami átkapcsol a szüleim (plusz a keresztanyám) sejtjei közt, és a szokásosnál is....furábbak.

De térjünk rám, hisz' végülis az én blogom ( ^ _ ^ ). Meg vagyok. De tényleg! A héten jönnek meg a könyveim amiket rendeltem, és most hiperszuperüber büszke vagyok magamra, mert akkoraaa üzlet az, hogy 2800 Ft-ért (szállítási költséggel) 4 darab könyvet vettem, hogy az csak, na (gondolj bele, egyébként 15 800 Ft lenne)! 

Egyébként nem sokára megkapom a digitális rajzpadom is, alig várom, hogy felavassam! Még nem tudom, hogy nevezzem el. A telefonom Friderika, a számítógépem HuánMiguel, úgy hogy valami hozzájuk hasonlót szeretnék, szerencsétlennek :D.

Emellett, aaaannyiii mindent akarok még venni, olvasni, megnézni,  csinálni, hogy le kell őket írnom, különben elfelejteném. Amilyen fantasztikus memóriám van, arra nem emlékszem néha, mit ebédeltem. De tényleg! Amúgy meg, most megyek olvasni, mert holnap ode kéne adnom Dórinak az SzJG 6-ot, mert mbár elvileg mindketten haragszunk az írójára, gyakorlatilag olvasni még olvassuk a könyvet :'D.